A turizmus néha mindent gyökeresen megváltoztat. Velem is ez történt 1997-ben, amikor először látogattam Jeruzsálembe, ahol Izrael egyik legjobb idegenvezetője kalauzolt minket. Kb. egy óra alatt beleszerettem a városba, és elhatároztam: ide fogok költözni Budapestről, itt leszek idegenvezető.
Gávriel vagyok. Jeruzsálemben élek és az egész világról érkező látogatókkal járom be a várost. Mindenki, aki ide jön, keres valamit. A legtöbben hitükben szeretnének erősödni. Sokan betekintést kívánnak nyerni az itt élő sokféle vallási-etnikai csoport életébe. Néhányan múzeumokba és ásatásokra is ellátogatnak. Minden látogató élvezi a sétát az Óvárosban, és az érzékszerveit, fantáziáját használva próbálja magában feldolgozni: mi is olyan különös, megfoghatatlan ezen a helyen.
Hagyományőrző zsidó vagyok, aki ugyanolyan komolyan veszi vendégei vallási meggyőződését, mint a sajátját. Meghat, amikor vendégeim könnyeit, lelkesedését látom. Örülök, amikor beavatnak életük eseményeibe, mesélnek élményeikről, meggyőződésükről. Imádok nekik a Városról és lakóiról történeteket mesélni: hogy miben hisznek az itt élők, milyenek a szokásaik és hogyan élnek.
Jeruzsálem az a város, ahol még a holt kövek is történeteket mesélnek: háborúkról, pusztulásról és újjászületésről, száműzetésről és visszatérésről, reménytelenségről és a reményről.
Fedezzük fel együtt ezt a csodát!